Amíg a legjobb barátom a szomszédban lakott, volt egy érdekes közös szokásunk: december utolsó és január első napjaiban nagy erőkkel kerestük a karácsony után beragadt, alaposan leárazott különleges ajándékcsomagokat a nagyobb boltokban. Sikerült így beszereznünk különleges kávékapszulákat, teákat, lekvárokat - ha szerencsénk volt, nem nagyon volt karácsonyi a doboz mintája, el lehetett sütni más alkalomra ajándékként. De saját fogyasztásra is jók voltak.
Egyik alkalommal a Monyo sörcsomagjára sikerült ily módon lecsapnom. Rózsaszín kartondoboz, benne 4 db 0,33 l-es dobozos kézműves sör és egy szépséges, Monyo-mintás söröspohár. Jól nézett ki és jó áron is adták a karácsony után bennmaradt készletet, valami 2.000 Ft körül volt egy csomag, ami 3-4 éve is jó árnak számított érte. Ja, és nem karácsonyi mintás volt, tökéletes volt ajándéknak más alkalmakra is. Összeszámoltuk a barátommal, hogy kettőnknek kell összesen 8 ilyen pakk, én pedig el is mentem érte a területileg illetékes nagy Sparba.
Egy gurulós bevásárlókosárral szerelkeztem fel, abba pont belefért a 8 csomag, majd beálltam a sorba a pénztárnál. Valamiért úgy alakult, hogy a sor két irányból érkezett Y formában. A másik ágon egy kislány állt az anyukájával, beszélgettek. Egyszer csak megszólal a kislány, félszegen rám nézve:
"Anya! Engedjük előre az alkoholista bácsit!"
Úgy éreztem, végre elértem valamit. Csak nem ezt akartam elérni.