Nemrég úgy alakult, hogy megszűnt a munkahelyem. Nem volt elég megrendelés, nem tudtunk nyereséget termelni, jött a döntés fentről, hogy akkor ennyi volt. El is kezdtem állást keresni.
Szembejött egy álláshirdetés: a céget ismerem, tudom, hogy jó, de operátor pozícióról van szó. Megnéztem: csak az az egy nyitott pozíciójuk volt. Egye fene, beadom arra, hátha lesz náluk valami más is! Akar a franc operátor lenni, többre tartom magamat, de ha ez van, hát ez van, most ezt tudom kihozni a helyzetből. Ha meg mégis operátor pozi: az is jó átmenetinek.
Megkapták, visszajeleztek, megbeszéltünk egy időpontot interjúra, el is mentem. A toborzó már az interjú elején tisztázni akarta a helyzetet az alábbi módon:
"- Látom, operátori pozícióra adta be a jelentkezését
- Igen, így történt
- Nos, én úgy gondolom, nem ez az önnek való munkakör. Az operátori pozíció messze túlmutat az ön képességein
(fapofát vágok, próbálok komoly maradni)
- Ezt igazán sajnálom, azt hittem, legalább erre alkalmas vagyok
- Nem, nem... Izé... Egy pillanat...
(nagy csend, nagyot nevetünk mindketten)
- Na, akkor ha megengedi, helyesbítek: szerintem ön többre képes, mint amit egy operátortól elvárunk
- Örülök neki. Teljesen megijesztett!"
Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy még operátornak is kevés vagyok.