Ahogy egy korábbi bejegyzésemben említettem, szeretek saját bort és likőrt gyártani. Most a diólikőrről lesz szó. Érdemes elolvasni, az ott leírtaktól folytatódik a sztori.
A Várda 70 nagyon bejött: jó áron volt, könnyen el tudtam érni és megfelelt a célnak, 2020-tól 2022-ig azt használtam. Ám alábbhagyott a COVID, már nem fertőtlenített mindenki mindent mindig, kivezették a terméket. Újra ki kellett találnom, mivel áztassam a zölddiót. Beszélgettem erről egy kollégámmal, aki azt mondta: mivel a szülei Erdélyben élnek és pár havonta jár hozzájuk, tud nekem hozni tuti cuccot. Arrafelé létezik finomszesz: 96%-os etil-alkohol csak úgy, palackban, nem is drága, szinte bármelyik boltban lehet kapni. Megkértem, hogy hozzon 2 litert, ha legközelebb ott jár.
Meg is hozta: egy papírszatyorban volt a kétliteres "Alcool etilic de origine agricola" vagy valami ilyesmi nevű rakéta-hajtóanyag. Le is tette az asztalomra ebben a formában, megszemléltem, örültem neki, majd azt monda: "Sok sikert a kiviteléhez!".
Az első öröm után hamarosan bevillant: hogy fogom én ezt kivinni? Üvegpalack fémkupakkal, zárjeggyel, nehéz kidumálni, hogy ez csak bodzaszörp. A kedves kollégám látta rajtam a bizonytalanságot, ezért adott egy jótanácsot:
"Belépéskor szonda van, kilépéskor táskaellenőrzés. Amit bontatlanul behozol, azt nyugodtan megihatod, nem tűnik fel. Sok sikert!"
Sikerült.